"La morte è una lunga attesa"."Non sapeva se il faqih fosse in grado di capire qual era il suo sogno: educare i suoi figli alla conoscenza delle due culture, nel rispetto e nella tolleranza". Bellissimo questo romanzo che ci fa immergere in una pagine della storia drammatica dove un popolo i "moriscos" venivano scacciati, ostacolati, respinti, soppressi, offesi continuamente dai "cristiani", si parla dell'intolleranza tra due religioni, tra due modi diversi di concepire la fede ed il rapporto con Dio, voler cancellare gli usi e i costumi e le tradizioni di uomini e donne perchè credono a un'altro testo sacro il Corano. Un romanzo che ci avvicina ad un popolo ed ad una religione diversa dalla nostra, che è presente ormai nel nostro quotidiano, è così difficile la tolleranza ed il rispetto verso gli altri, è un libro attualissimo visti i conflitti che ci sono ad oggi in tutto il mondo perchè la gente crede in un Dio diverso! Non avrei mai voluto lasciare il protagonista Hernando avrei ascoltato dalla mani dello scrittore ancora tante e tante altre storie ancora....purtroppo il libro è terminato ma è stata una piacevolissima lettura. A Tenger Katedrálisa a 12. századi Katalónia erőszakban fogant szülötte, Arnau Estanyol élettörténetét mesélte el, s az impozáns történeti hűséggel papírra álmodott regény meglehetősen nagy sikert aratott. Most azt szeretném röviden felvázolni, miben és mennyiben tér el Ildelfonso Falcones második regénye a szerző első művétől.Mindenekelőtt terjedelmében, lévén a Fátima keze majd' a duplájára rúg. Aztán - ha szarkasztikus akarok lenni - itt akár meg is állhatnék az értékelésemben. Ennyi. Persze, emígyen szörnyen igazságtalan volnék. A Fátima keze méltó párja a Tenger katedrálisának. Falcones szemmel láthatóan imádja a végletekig kiélezett történelmi helyzeteket, főhősei - jelen esetben Hernando Ruiz - a kilátástalanság sötét bugyrából bújnak elő, hogy életük történetén keresztül (Spanyolhon, 16. század) a szerző nagy ecsetvonásokkal ugyan, de mégiscsak felvázolhassa az adott hely és kor sajátos társadalmi viszonyait, miközben főhősei az emberi szenvedés és elnyomatás olyan fokozatain mennek keresztül, hogy az olvasó egy idő után elkerülhetetlenül felteszi a kérdést: mennyit bírhat el az ember, és mennyit bírhatok el ebből én, az olvasó? Miféle élet várhat valakire, aki a dél-spanyol Alpujarras-hegységben, egy vallási kisebbség, a moriszkók (mór újkeresztények) tagjaként látta meg a napvilágot - méghozzá kék szemmel(!), mementójaként annak, hogy anyján egy keresztény pap követett el gyalázatot. Hernando egész élete a végletek közötti őrlődés jegyében telik: két kultúra (spanyol és arab), két vallás (keresztény és muszlim), két család (itt nem lövöm le a poént), kétféle életmód (a föld vagy a betűk embere) és kétféle sors között tengődik, miközben egyik véglet sem tartja igazán magáénak. Hernando küldetése nemes, amennyiben az emberi kegyetlenség legsötétebb formáit megtapasztalván minden erejével a kultúrák és vallások békés egymás mellett élésének ügyén szorgoskodik, ám küldetése egyszersmind ab ovo bukásra ítéltetett (elvégre hogy ne így legyen, akkora történelemhamisításra lett volna szükség, amekkorát még az írói szabadság sem tűr meg házában). Küzdelme mégsem hiábavaló; ez világossá válik, mikor az olvasó az utolsó oldal aljára ér. Egyetlen kritikus megjegyzésem lenne: bár tudvalévő, hogy a történelem messze nem leányregény, és az embernél kegyetlenebb és vérszomjasabb teremtményt még nem hordott hátán a föld, vajon szükséges-e ezzel ily gyakorisággal szembesíteni az olvasót, mint Falcones teszi ebben a regényben? A plasztikusan, kellő részletességgel ábrázolt halálnemek, az elmúlás különféle, emberhez méltatlan módozatai egy idő után undorral töltöttek el, s kifejezetten taszítottak az amúgy lebilincselő olvasmánytól. Történész vagyok, nem naiv vagy álszent, mégsem vágyom arra, hogy még a fikció is a mindennapok kérlelhetetlen valóságával szembesítsen. Talán, egy másik korban, egy másik helyen. Itt és most nem esett jól.
What do You think about A Mão De Fátima (2009)?
Muy buen libro ampliamente recomendable, algo crudo pero así fueron las cosas....
—Evelyn
Una vision diferente de la derrota morisca en Espania...
—sweety
No es de mi estilo usual , pero me encnata Idelfonso
—steven
