The Sisters: The Saga Of The Mitford Family (2003) - Plot & Excerpts
Mostanában tök sok non-fictiont olvasok. Nem tudom megmondani miért, de nem is fontos. Meséltem ugye, hogy tök véletlenül kattantam rá a Mitford nővérekre, mert két könyvben is szembejöttek velem és hát hogy az istenbe' ne lenne érdekes 6 lánytestvér a XX. század elejéről, akik között volt fasiszta meg kommunista meg írónő és az összes arisztrokrata volt.Imádtam ezt a könyvet. Bár nem regény formátumú, hanem dokumentum jellegű írás, rettentően élvezetes volt. Lovell narrációja kellemes, mesélős és a korszak miatt az egész történet olyan Downton Abbey beütésű, csak sokkal érdekesebb és még igaz is.A lányok egy teljesen átlagos (ha lehet egy arisztokrata párt annak nevezni) házaspár gyermekei voltak, egyetlen fiútestvérük volt. Azon kívül, hogy apjuk nagyon karakán, jó humorú ember volt, semmivel nem tűntek ki a szülők a generációjukból. Sőt, kifejezetten kerülték a szocializációt, békésen nevelgették egyre több porontyukat a vidéki Anglia tájain. A lányok azonban szinte mind kitűntek kortársaik közül. Jessica (a kedvencem és a legkarakteresebb mind közül) például már 12-13 évesen napilapokat olvasott és élénken érdeklődött a politika iránt, nagyon hamar magáévá téve a kommunizmus ideológiáját.Apjuk meg is állapította róluk: "I am normal, my wife is normal, but my daughters are each more foolish than the other." (Normális vagyok, a feleségem is az, de egyik lányunk bolondabb, mint a másik.)A legidősebb, Nancy csípős nyelvű, odaszólogatós, tűzrőlpattant menyecske volt. Ő nagyon híres írónő lett. A magánéletben azonban az ő sorsát az örök sokadikság jellemezte - soha nem talált magának olyan férfit, aki számára ő az első és egyetlen lett volna az életben, mindig szeretőként, megcsalt feleségként végezte. Gyermeke nem született. A második lány, Pamela volt a leghétköznapibb a nővérek közül. Sokáig a húga, Diana családjának vidéki háztartásában gazdálkodott, gondozta az állatokat. Szerette a természetet, az ételeket, ő nem folyt bele a politikába. Egy 14 évig tartó házassága volt, gyermektelen maradt.Az egyetlen fiú, Tom, nagy hedonista volt. Élvezte az életet, a nők imádatát, ugyanis nagyon jóképű fiatalember volt, a családon belül is fontos pozíciót töltött be, mindegyik lány kedvence volt. Egyetemista korában férfiakkal is szexuális kapcsolatba keveredett, pl. Nancy egyik vőlegényével is lefeküdt...:D A második világháború végén, egy harcban szerzett sérüléstől halt meg. Felesége nem volt.A negyedik lány, Diana először a szépségével tűnt ki. Később válása (ami akkoriban nagy szégyen és botrány volt), majd második házassága révén vált hírhedtté, ugyanis Sir Oswald Mosley-hoz ment hozzá, aki az angol fasiszta párt vezetője volt. Egész Anglia gyűlölte őket, hiszen kapcsolatot tartottak Hitlerrel. Diana rengetegszer járt Németországban Unity húgával együtt, hogy férje pártja számára anyagi és egyéb jellegű támogatást szerezzen a Führertől, szoros barátságot ápolt Hitlerrel. A háború alatt évekig börtönben voltak férjével fasiszta beállítottságuk miatt. Két házasságából négy fia született, a legfiatalabb, Max Mosley a Forma1 köreiből ismerhető.Dianánál is hírhedtebb a negyedik nővér, Unity Mitford, aki mindig is kissé különc volt a családban. Már tini korában is szerette sokkolni az embereket, például bálokra magával vitte a patkányát és nagyon furcsa ruhákba öltözött. Igen fiatalon - nem tudni, hogy milyen indíttatásból - kezdett rajongani a nácizmusért, később Németországba költözött és addig somfordált Hitler körül, míg az észrevette és nagyon szoros kapcsolat alakult ki kettejük között. Unity halántékon lőtte magát, mikor hazája hadba lépett az imádott Németországgal 1939-ben... Nem halt meg, de agysérülései miatt értelmileg kissé visszamaradottá vált az öngyilkossági kísérlet után. 8 évvel később, 33 évesen halt meg agyhártyagyulladásban, melynek valószínűleg köze volt a fejében lévő golyóhoz...Teljesen misztikus Unity sorsában, hogy a szülők aranyásós időszakában, Kanadában fogant egy Swastika (a horogkereszt szimbólum eredeti neve) nevű helyen és a keresztségben második névként a Valkyrie-t kapta Wagner Walkürjéről (harcos hajadon) - pedig a szüleinek és a kornak se volt az égvilágon semmi köze a nácikhoz akkor még...Unity kedvenc nővére, Decca (Jessica) volt a hatodik testvér. Gyerekkorukban ők álltak a legközelebb egymáshoz a testvérek közül, saját kis szövetséget alapítottak és saját nyelvet találtak ki maguknak. A sors fintora, hogy felcseperedvén teljesen más politikai ideológia szippantotta be őket, de ennek ellenére örökké favourite sisters maradtak egymásnak. Amíg Decca a fasiszta Mosley családot és Dianát nagyon utálta és őket okolta férje, Esmond haláláért, aki a németek ellen vívott háborúban tűnt el, addig Unityra mindig szeretettel gondolt. Persze ebben szerepet játszhatott annak "betegsége" az öngyilkosság után, de azt gondolom, hogy Decca mindig is úgy vélte - ahogy én is - hogy Unity nácizmus iránti rajongása inkább volt figyelemfelkeltés és sokkolási vágy, mint mély meggyőződés.Decca egész gyerekkorában a szökését tervezte a családtól, egy running-away számlán gyűjtötte ehhez a pénzt. 17 évesen egy "elvtárssal", Esmond Romillyvel meg is szökött a spanyol polgárháborút támogatni a Franco elleni harcban. Romilly feleségül is vette őt és nagyon hamar Amerikába költöztek, ahol Decca csatlakozott a helyi kommunista párthoz és hosszú évekig küzdött emberi jogokét, egyenlőségért, a feketék jogaiért és hasonló eszmékért. Ő is írt néhány könyvet, önéletrajzi könyvén kívül olyan kényes társadalmi témákba nyúlt bele, mint például a temetkezési maffia, vagy hogy mennyibe kerül egy gyereket világra hozni és felnevelni stb.Igazi lázadó és nagyon erős karakterű nő volt, aki néha valami görbe tükörben látta és el is ferdítette a valóságot, de rendkívül szórakoztató társasági ember lévén rengetegen szerették.Ezt is ő mondta és abszolút magaménak érzem a gondolatot:"You may not be able to change the world but at least you can embarrass the guilty." (Lehet, hogy a világot nem tudod megváltoztatni, de legalább zavarba hozhatod a bűnösöket.)Deccának még a legfiatalabb és legszelídebb nővérrel, Deboval is volt nézeteltérése idősebb korában, tulajdonképpen szinte mindenkivel összekülönbözött a családban, anyját és apját is beleértve, mert mindenkinek jól megmondta a véleményét közéleti és családi dolgokról is.Nagyon funny és nagyon jellemző a következő kis dialógus a nővérektől:NANCY: "Sisters are a shield against life's cruel adversity" (A nővéreim védőbástyát jelentenek az élet nagy csapásaival szemben!)DECCA: "But sisters ARE life's curel adversity!" (De hát a nővérek jelentik az élet nagy csapásait!):DHozzá kell tenni, hogy Deccát érte talán a legtöbb veszteség élete során: egy 10 hónapos kislányt vesztett el tüdőgyulladás miatt, az első férje a háborúban halt meg, szeretett Unity nővére mellett pedig 10 éves fiát, Nicholast is elvesztette egy balesetben...A legfiatalabb nővér, Deborah (Debo) a devonshire-i herceg felesége lett. Visszafogott életet élt, szelíd, de határozott nő volt. Legkisebbként őt viselték meg legjobban a családi perpatvarok, kamaszként élte meg a nővérei botrányait, pl. Diana válását, Unity botrányait, Decca szökését stb. A szülők halála után, idősebb korukban ő igyekezett összetartani a családot. Idős korában a birtokot, melyen férjével éltek, jól menő vállalkozássá, turista-látványosságá alakította. Tavaly halt meg, 94 évesen. Három gyereke született. Az írónő végső konklúziója, hogy a lányok energiája, életöröme és magabiztossága mind-mind az édesanyjuktól származik, aki megadta nekik a szabadságot, hogy önmaguk lehessenek, és a nehéz pillanataikban mindig mellettük állt, legyenek bármilyenek.Egy darabka történelem volt ez a könyv, ami érdekes, intelligens, humoros, szép és karakán nők még érdekesebb életén keresztül mutatkozott meg. Mondom, imádtam :)
If you're wondering who the Mitford sisters are, you're not alone. The author (a Brit) confirms in the intro that anyone under age 50 looked at her cluelessly when she said she was writing their biography. They were huge celebrities in England in the 30s-60s, but I would guess even older American readers wouldn't know who they were.In my opinion, knowing nothing about them made the book even better. This was a hardcore example of truth being stranger than fiction. I don't want to ruin any surprises for you (there were some good ones), but these six sisters somehow managed to all be famous in their own right, a couple of them infamous for their politics during WWII and beyond. Aside from the fact that the members of this family had tremendously interesting (and sometimes scandalous) lives, the author, Mary S. Lovell, is perhaps the best biographer I've ever read. She was meticulous in her research and admirably discriminating in determining what original source material to include (it's still a hefty book, but considering the number of people and length of time it covers, Lovell did an awesome job of paring it down to a manageable length). She was also compassionate to her subjects, while doing her best to be realistic (for example, questioning how trustworthy claims made by various family members were). For the controversial figures that the Mitfords were, I don't think they could have hoped for a more objective and fair-minded biographer. Other things I liked about this book were learning more about the fascist party in England in the 30s, and two of the sisters had a close personal relationship with Hitler that was fascinating to read about. I've had The American Way of Death on my to-read list for awhile, and it turns out one of the sisters, Jessica Mitford, is the author. It was weird having come to know her throughout the book, and then to find that she wrote this (quite unexpected) book that I've known was highly regarded in the genre. Oh, also, I enjoyed the book because the Mitford family had the same makeup as my own: 6 sisters and 1 brother. I could totally relate to the various relationships among the sisters and the bond that underlay all their differences. Anyway, I recommend this book highly. It was very readable and interesting, and besides coming to know the good and bad about a very interesting family, it was a compelling window into a time and place in history.
What do You think about The Sisters: The Saga Of The Mitford Family (2003)?
A cracking read in parts, hence why I finished the thing, but seriously marred by obsequious apologia for the Fascist sympathies of most of the family and their peers -- all "how could they have known" and "yes, she laughed and laughed when she heard about Nazi atrocities, but she was also very charming" and "what else was she expecting than for the death of her infant daughter to be mocked, after all, her communist sympathies were very uncouth". What is the root of this tendency in biographers to defend their subjects in this way? I honestly do not care and I find it irritating even when the subject is one I have sympathy for. When it's unrepentant Fascists I get very cross indeed.
—Liz
The six Mitford sisters and a brother, Tom,were born to a Peer of the realm, Lord Redesdale and his wife Sydney. There were allowed to be individual and pursue their interests at will, although they were not allowed to go to University. They were raised in the manner of the time, with nannies, a nurse and tutors at home and less parental involvement than is common nowadays. The family rambled on in a happy way, surviving World War 1. The run up to the Second World War and the Second War took a toll on the family. Tom, the without a spare, died in fighting in Burma, very late in the War. With Decca a communist and Unity and Diana at the fascist end of the spectrum, conflict was inevitable between the sisters. The rift between Diana and Decca was never resolved. Diana and Unity met with Hitler many times, especially Unity (whose middle name was Valkyrie and who happened to be born in Swastika, Alaska by a strange quirk of fate.) The sisters made a splash in the 1930s because of their politics, the elopement of Decca at 19 with a fellow communist to go fight in the Spanish Civil War and the divorce of Diana from her Guiness heir husband for Sir Oswald Mosley a married fascist. Ultimately, Unity shot herself in the head at the declaration of war between her two bolved countries. She survived, with significant brain damage for another decade. The sisters were witty, charming and very active. Four of the six published works of fiction and history, with Nancy best known for her satires based the family personalities, family stories and way they were raised. Decca (Jessica Mitford) was well published in this country, was part of the civil rights movement, the American COmmunist Party and was called before Joe McCarthy. Debo became the Duchess of Devonshire and wrote about the Devonshire stately home and later about her life. Diana published several books, always trying to rehabilite her husband's career, although they remained unrepentantly on the far right end of political life.
—Amanda Ferrell
This is the biography of a family, an aristocratic family of influence, covering the period from World War I to the time of publication. The principals are David (1878-1958), Baron Redesdale, Winston Churchill's cousin, the father, and Sydney Bowles (1880-1963), his wife, and their seven children, six of them female. Of the girls, Nancy (1904-1973) became prominent as a novelist; Pamela (1907-1994) became the wife of millionaire physicist Derek Jackson; Diana (1910-2003) became the wife of Sir Oswald Mosley, head of the British fascist movement; Unity Valkyrie (1914-1948) became one of Adolf Hitler's closest friends; Jessica (1917-1996) became a communist and prominent writer and teacher; and Deborah (1920- ) became duchess of Devonshire. Their aristocratic relatives included the Earl of Airlie and Lord Moyne. They were, to say the least, "connected" and, before the second world war at least, several of them--David, Sydney, Diana, Unity and even brother Tom (1909-1945)--were vocal supporters of Mussolini and/or Hitler. This was not unusual for the British upper class at the time to whom the choices often appeared to be either communism or fascism. What was unusual is that some remained fascists after the war started, those being Sydney, Diana and Unity. Jessica alone broke with her family and her class.What makes this biography different than most is that its emphasis is on the family and their relations with one another, not on their social background or on the period in which they lived. While WWII was a major event in their lives, the actual ending of the war is never mentioned. While Adolf Hitler was a friend of both Diana and Unity, his death is never mentioned. Only those events which can be documented to have directly touched the lives of the principals are discussed. A consequence of this approach is to minimize their ideological differences and to maximize their personal interrelationships. Thus, on the one hand, Jessica's detestation of the racism of Sydney, Diana and Unity is underplayed, making her decades-long rejection of her family seem juvenile and petty. Yet, on the other hand, the author's emphasis of the personal over the public does perhaps offer a salutory corrective to those who would give primacy to ideologies and other abstractions from experience. This approach made me reflect, even get teary-eyed about the misfortunes of persons I'd normally have a knee-jerk aversion to.
—Erik Graff
