Ha röviden kéne fogalmaznom, akkor csak ennyit mondanék, Szabó T. Anna után szabadon:A harcos az vááá!A harcos az vúúú!A harcos az hááá!A harcos az húúú!Hosszabban majd később :)Hosszabban: 14 éve vagyunk együtt a párommal, 14 éve állnak itthon halomban a Gemmell könyvek, 14 éve áradozik róluk, de csak most jött el az ideje, hogy beleszagoljak egy valós helyszínen játszódó, valós történelmi hátterű fantasyjébe Gemmellnek. (A nem létező világoktól még mindig ódzkodom kicsit, az az igazság...)Sosem gondoltam volna, hogy ennyire bejön nekem ez az ókori, kardozós-lándzsázós, döfködős, nyilazós, végtaglevágós izé. Ez is bizonyítja, hogy eléggé férfias vonásokkal rendelkezem lelkileg, amit már tudtam ugyan, de ilyen fizikailag harcolós oldalról még nem ismeretem magam.Azt tudtam, hogy a nagy, heroikus dolgok közel állnak hozzám, akár az irodalomban (pl. Owen Meany), akár az életben. Szeretem a hősöket, a nagy embereket. Elkápráztatnak, szeretnék én is olyan lenni, mint ők, bármilyen gyerekesnek is hangzik ez...:DA Makedónia Oroszlánja azért volt különösen kedves nekem, mert a főszereplő Permanión nem született nagynak benne. Az egyszerű nép fia volt, spártai születésű, de az anyja makedón, és a spártaiak nem nézték jó szemmel ezt a félvérűséget. Nem tudták elfogadni és befogadni a fiút. És mint tudjuk Spártában a gyerekeket már kiskoruktól kezdve katonaiskolákban nevelték, és abban a közegben, a kis harcosok között még erőteljesebb volt az ellenségeskedés és az agresszió egy ilyen gyerek felé.Az ifjú Parmenión azonban nem csak testileg (nagyon jó futó például), hanem elsősorban stratégiai szinten, kitűnő haditechnikai érzékével kerekedik társai felé. Egy stratégiai versenyen legyőzi a legjobbnak számító harcos ifjonc, Leonidász (nem a thermopülai hős, csak névrokonság) képzeletbeli seregét egy modellezett harcmezőn. Ez a momentum indítja el Parmenión felemelkedését, itt szerzi meg azt az önbizalmat, ami a későbbiekben rendkívül sikeres és keresett katonává, hadvezérré teszi.Parmenión még ifjú korában elhatározza, hogy bosszút áll az őt kínzó és kiközösítő, majdnem megölő spártaiakon és felnőtt korában Thébai városába költözik, ahol felkészíti a város seregét az akkori Hellász legsikeresebb hadserege, a spárataik ellen és le is győzi őket. Később a szíve Makedónia felé húz, hiszen maga is félig makedón és a makedón király, Philipposz szolgálataiba áll, hogy segítsen neki megszabadítani az országot az azt körülvevő ellenséges hadaktól.Nagyon bírtam Gemmellben, hogy legnagyobb félelmeim ellenére soha nem írta túl a csatajeleneteket. Nincsenek hát 20 oldalas csataleírásai, hála Istennek :) Lerendezi ezeket a megmozdulásokat max. 3-4 oldalban és nekem ez tökéletesen megfelelt. Külön tetszett, hogy nem a vérfröccsenések, fejlevágások, hasbaszúrások, azaz a puszta testi erő megjelenítése volt a csaták középpontjában, hanem a seregek különböző egységeinek, ill. a falanxoknak a megmozdulásai, maga a stratégia, ami a győzelem kulcsa. Nincsenek hosszas leírások sem, vagy száraz történelmi áttekintés. Mindenből pontosan elegendő van a regényben, mert nagyon jó érzéke van az írónak ahhoz, hogy a történésekbe ágyazza a körítést, így a sztori semelyik része nem válik unalmassá vagy vontatottá. Ritka az ilyen író. És pontosan ilyen jó érzékkel rakott épp megfelelő mennyiségű mágiát is a történetbe Gemmell. Papnőket és varázslókat, démonokat, a Fény és a Sötétség szellemét. Azért nőként is jó volt "nézni" ezeket a kockahasú, izmos karú és combú harcosokat, amint 20-30 kilós páncélt cipelve nyomulnak egymásnak. Nekem ezek az igazi férfiak és jó volt végre ilyeneket látni tömegesen :)Ez az egész téma egyébként annyira felizgatott, hogy képes voltam megnézni a 300 c. filmet, ami Leonidásznak a Thermopülai szorosban a perzsák ellen folytatott csatájáról és győzelméről szól. Na, ott meg is lehet nézni ezeket a harcosokat Gerard Butlerrel az élükön :PImááádtam az egészet, kíváncsian várom a folytatást. Ha csak meghallom a világhódító Nagy Sándor nevét ebben a történelmi fantasy közegben, akkor jön a váááá, meg a vúúúú, meg az ááááááá.... Akarooooom!!!
RecommendationI would recommend the Lion of Macedon for a few reasons. One being that the main story line is crossed between historical facts and fantasies. Another being that it is cleverly written and has a clear story line. It's also full of action. Paragraph about the bookLion of macedon about a Spartan named Parmenion. A sorcerer named Tamis continues to have visions about her death. There is only one person who she sees can save her... Parmenion. Tamis then makes it her life goal to make sure that Parmenion becomes the greatest solider alive. Parmenion is hated by other children and Spartans. One reason being that his mother was Macedonian. Parmenion then ends up siding with Phillip of macedon to see the downfall of Greece. Historical accuracyThough it does have some historically accurate information in the book, most is historical fiction. There is also some fantasy in the book such as tamis being a sorcerer. But a lot of the information given in the book isn't too far fetched. My opinionI personally enjoyed the Lion of Macedon. Mostly for the same reasons that I would recommend it. It was full of action and actually caused me to enjoy reading it. It wasn't just filled with somewhat boring facts, it actually included fantasy and historical fiction to make up a clear story line. tLion of Macedon is one of the better books that I have read recently. I actually enjoyed reading this book. There are a few reasons I enjoyed this book. tThe story line is cleverly written and easy to follow. The plot is a cross between fantasy, historical fiction, and historical facts. David Gimmel was able to pull all of this off in one booktI would definitely recommend this book to anyone. If you are even slightly considering reading this book I would say go for it.
What do You think about Lion Of Macedon (2005)?
След прочита на Lion of Macedon нарочно изчаках около седмица, за да отлежи впечатлението ми преди да започна да пиша за романа. Истината е, че имах огромни очаквания, които поредицата „Троя” наложи в съзнанието ми. Гемел просто „трябваше” да е създал запомняща се и емоционално заредена история за Древна Гърция и за един от най-големите мъже в историята на Европа. Както винаги, когато имам големи очаквания, те остават излъгани.Не, не… Няма да пиша тотално оплюващо ревю. Щом преглътнах разочарованието си от липсата на драматизъм, осъзнах, че Lion of Macedon има достойнства, за които не всички исторически фентъзи романи могат да претендират. Първо и преди всичко това не е поредният роман за Александър, макар заглавието да подвежда повечето хора. Главният герой в този роман е вечният сподвижник на Филип II и Александър – генерал Парменион. Малко неща се знаят за тази историческата личност. ...още.
—Trayana
Gemmell könyve a műfaj alapvető sablonjaiból épül fel. Becsületükre büszke, mégis folyton jó és rossz választások közt ingadozó hősök, lelkiismeret nélküli gyilkosok és hataloméhes királyok, politikusok feszülnek egymásnak a regény lapjain. Ez mégsem csökkenti írása színvonalát! A feszültségtől szikrázó történet színpompás csatákkal, alattomos orgyilkosságokkal sűrűn tűzdelt. A szerző szórakoztató, elgondolkoztató, olvasmányos stílusa, szikár, egyszerű mondatai teszik feledhetetlenné az egyébként néhol talán klisé-gyanús történetet. A szereplők motivációi szüntelenül változnak, amivel együtt jár a karakterek változása is, emiatt nem válnak egysíkúvá. Ellenkezőleg, néha azt is nehezünkre esik eldönteni, hogy valóban pozitív/negatív hős-e egyáltalán az adott személy. Az esetenként valóban véres, erőszakos jelenetek mellett a lélek mélyében végbemenő változások tartják fenn szüntelenül az olvasó érdeklődését.Bővebben a blogon:http://profunduslibrum.blogspot.hu/20...
—Profundus Librum
Lion of Macedon is Gemmell’s 10th book. It is the first book in Gemmell’s Greek Series (comprised of Lion of Macedon and Dark Prince). I haven’t read Dark Prince, but Lion of Macedon stands alone as a novel.Lion of Macedon follows Parmenion, a real life Greek general about whose early life little is known. Lion of Macedon follows that early life, beginning with Parmenion’s early life training to be a soldier in Sparta during the generation prior to the rise of Alexander the Great in Macedonia. Life in Sparta is nasty, brutish, and short for any young man and made worse by Parmenion’s half-Macedonian blood. Perhaps the best part of Lion of Macedon is this window into Spartan life and culture, for good or ill, in the first part of the book, one of the more intriguing ancient cultures.Parmenion is a middling student of war in all but two areas—distance running and tactics. The latter leads him to greatness. Lion of Macedon is very much a military fantasy, and battles and war play a heavy role.The fantasy touch is rather light. Like the rest of the book, it’s heavily rooted in Greek history. This is an adult book (I was a bit shocked when I first read it in the 4th grade). There is explicit heterosexual sex as well as implied homosexuality and pedophilia.
—H.
