Én balga gondoltam ebben a nagy hőségben nem kell komoly tartalommal bíró könyvet olvasni, csak lazát. A borítóját elnézve valami beszólogatós, humoros kötetet vártam, a hátoldalon azt írja az Elle, hogy az otthon melege árad a könyvből…a The Daily Beast szerint végre egy könyv, amiből megértik a férfiak, hogy mire vágyik egy nő…a New York Post szerint pedig olyan dolgokról ír, amikkel sokan tudnak azonosulni… Hát kedves Elle magazin ha ilyen otthonom lenne, ahol egy nő 44 évesen nem tud főzni, lusta, mint a halálos föld , ott lehet, hogy meleg van, mert a hőmérséklet ezt adja, de hogy inkább hajléktalan lennék, az is biztos. A The Daily Beast lapnak üzenem, hogy egy férfi se olvas el ilyen könyvet, de jobban teszik a nők is, ha kerülik. Sem a főszereplő, és ebből adódóan gondolom az író se tudja, hogy egyáltalán mit szeretne a következő 5 percben, nem hogy azt, hogy mire vágyik egy nő. Mármint hogy egy NŐ, köze nincs ugyanis a karakternek egy normál nőhöz, kivéve, ha kaja mániás lusta, bizonytalan, félős, teszetosza, szétesett az illető. A New York Postnak valószínűleg igaza lehet, számos ostoba, alul művelt, folyton zabáló amerikai képes ezzel azonosulni, ám ez Europában nem hiszem, hogy sok rajongót szerezhet. Ritka unalmas könyv, érdekessége azonban az, hogy szinte bárhol felütjük minimum egy étel meg lesz említve. Ez nagyon nem jó ebben a kánikulában, mert a hányinger kerülgetett ennyi élelem felsorolása mellett. Egy jófej élőlény van benne, de sajnos ő is hamar elpusztul Bodhi, a család kiöregedett kutyája. De róla is leginkább a kaja jut eszébe az írónak, meg az ürítés. Rém primitív, sajnálom a fákat akik elpusztultak azért, hogy én ezen halálra unhassam magam. I really enjoyed this! It's a "mom memoir"...more like a journal of the year her only son is 9. The family is close, but she's seeing the beginning of him becoming more independent. She's wondering if this is all there is to life, and is she truly happy. Her style is funny and easy to read. I feel like I could be her friend, though I did think she was a bit whiny about things and didn't see how lucky she truly was. I think by the end she realized that. Worth a read! I've read quite a few "mom memoirs" lately, and it's interesting to read that all mom feels the same way about many things, thank goodness. And we're all holding on as tight as we can to our kids as they grow and stretch. I wish I could freeze them now at this age!
What do You think about The Slippery Year (2009)?
Mommy Memoir. Funny and sarcastic without being mean, I enjoyed this author's voice. Language alert.
—rere
disapointing.... too light. I thought it was going to be a good relationship book.
—pablo4653
